Szegedi Zoltán Festőművész
Kulcsszó Aukció típusa? aukciósház Képcsarnok aukció dátuma 2011. 09. 17. 15:00 aukció címe 38. Képcsarnok aukció (festmény, grafika, kisplasztika) aukció kiállítás ideje 2011. szeptember 7-16. aukció elérhetőségek 36 1 317 1728 | | aukció linkje 131. tétel Szegedi Zoltán (1941): Telelő hajó (1982) pasztell, papír 43x58 cm jjl.
Zoltán dörnyei
- Esztergom duna sétány
- Erzsébeti strand árak
- Házon kívül | hvg.hu
- Festőművész
- A nagyszékelyi templomnál kezdődött | Dunaújváros Online
- Magyar amerikai foci döntő 2017 calendar
- Zalaegerszeg állások | WORKANIA.HU
- Lövöldözés volt Kecskeméten, az Alföld Áruházban | 24.hu
- Black & decker fűnyíró
Ilyenkor az ember hajlamos arra, hogy magába zárkózik, depresszióssá válik. Ezt kezdtem én is felismerni, megijedtem, hogy mit is kezdjek magammal. Ezért valami hasznosat, számomra kedveset szerettem volna csinálni a sok szabadidőmben. Először kerámia szakköre jártam, majd a tűzzománc készítésével ismerkedtem meg. Egy kirándulás alkalmával Nagyszékelyen a helyi templomot meglátva elhatároztam, hogy lerajzolom. Későbbi visszatérésünkkor már tudatosan vittem magammal rajzlapot és ceruzát, majd a templom elé kiülve lerajzoltam azt. A rácalmási házunk udvarán lévő öreg pajtát és kutat szintén lerajzoltam. Ezeket meglátva családom bíztatott, hogy többet kellene ezzel foglalkoznom. Ekkortájt olvastam az újságban, hogy Mészáros Edit és ifjabb Koffán Károly festőkurzusára várnak jelentkezőket, ahová én is elmentem. Itt csodálatos embereket ismertem meg, azonban egy idő után rájöttem, hogy óriási lemaradásom van a többiekkel szemben. Elbizonytalanodtam, ezért abbahagytam a szakkört. Viszont itthon próbálgattam továbbra is, mire vagyok képes.
Eddig két kiállításon mutatkozhattam be, először a székesfehérvári Vörösmarty Színházban többedmagammal, majd Budapesten a Nemzeti Adó és Vámhivatal Kulturális intézménye kért fel egy önálló kiállításra. Ez óriási megtiszteltetés volt számomra. Majd a családjáról, hobbijáról kérdezem Bettinát. - Három gyermekem van. A lányom Gabriella az öt hónapos Mátyás nevű kisbabájával van otthon, és van egy 12 éves unokám is tőle, Míra. "Gabó" a Szivárvány Stúdióban dolgozik, kozmetikusként. Két fiam van, a nagyobbik László, ő Budapesten él és dolgozik, a Vodafonnál üzletvezető. Kisebbik gyermekem Gergő, sportoló, a budapesti MAC jégkorongozója, 1, 5 hónapos Zalán nevű unokám büszke édesapja. Mindhárom gyermekemre nagyon büszke vagyok, mindegyik a saját területén sikeresnek mondható. Míra unokám kitűnő tanuló, gyönyörűen hárfázik, imádom! Édesanyám is él még, idén lesz 80 éves. A jövőben szeretnék vele is sok-sok időt tölteni. A hobbim még a zenehallgatás, nagyon szeretem a bluest. Szeretem Hobót, Deák Bill Gyulát, imádom Cseh Tamás, Révész Sándor dalait, valamint a külföldiek közül Janis Joplint, a ma is élő Bert Hart hangja fantasztikus.
Interjúk, cikkek, tanulmányok >> Díjak, kitüntetések >> "Mit lehet rólam írni? Az ember dolgozzon előbb. Alkosson. Azután viszont beszélnek a képek. " Rózsa András >> Szakmáron született 1941. március 10-én. Szegedi gimnazista korában karikírozó készségének köszönhetően felfigyeltek tehetségére, de éppen ebből az okból (az osztályfőnökéről készült karikatúra miatt) nem javasolta az igazgató a Képzőművészeti Főiskolára. 1963-ban a Szegedi Pedagógiai Főiskolán rajz, földrajz, biológia szakos tanárként végzett. Először Apátszálláson tanított, majd ugyanabban az évben Dunaújvárosban telepedett le és a Ságvári Endre Általános Iskolában tanított. Főiskolás korában az országos diáknapokra való nevezés, hozta el számára az első sikert, de mivel csak egy pályamunkával lehetett jelentkezni, így ő kettőt küldött be bátyja nevén is. Később mégis beiratkozott és 1973-ban elvégezte a Magyar Képzőművészeti Főiskolát. Mesterei voltak Domanovszky Endre és Barcsay Jenő. Régi kedvenc mesterei, festői: Michelangelo, Goya, és a magyar népművészet névtelen mesterei a legfontosabbak számára.
Szegedi
Majd újra egy hirdetés kapcsán eljutottam Nógrádi Katalin adonyi festőművésznő szakkörére. Neki köszönhetem, hogy ma már van bátorságom másoknak is megmutatni a képeimet. Ő dicsérte a színvilágomat, bátorított, hogy van hozzá érzékem, így hétről hétre csiszolgatta a tudásomat. Ez fontos, mert egy amatőr festőnek a kritika és a dicséret is kell, hiszen abból építkezik. Szeretnék a portréfestészettel is megismerkedni. Persze ehhez anatómiai ismeretek is szükségesek, ami újabb tanulást jelent. Emellett nagy szerelmem az ikonfestészet, jelentkeztem egy hódmezővásárhelyi táborba, remélem sikerül bekerülnöm. Azt is mondta, ahogy idősödik az ember, változik az ízlése, a festészetben is. – A stílus tekintetében az impresszionistákat szeretem, mert ők mertek a legszabadabban kísérletezni a színekkel. Példaképem nincs, hiszen csak annak lehet, aki már valamit elért, én azonban csak egy örömfestő vagyok. Engem az alkotás teljesen hatalmába kerít, minden zavaró körülményt kizárok festés közben. Azt tapasztalom, hogy az embereknek szükségük van erre, mert le tudnak csendesedni, le tudnak tisztulni.
A cikk lejjebb folytatódik.
"Feltétlenül realisztikus kötődés kell az emberhez és ahhoz, amit az ember alkotott, emberközpontúan lehet csak alkotni… Az öncélú szubjektivitás az zsákutca, az ember önmaga nem lehet elég önmagának" Tehetséges, gondolkodó, kísérletező, sok munkával felküzdötte magát az elismert fiatal művészek közé. "Megharcolok minden képért, legfeljebb egyik jó lesz, a másik levakarásra érdemes… A szabadság nagy, az absztrakció foka tetszőleges, a modell csak inspirál, norma nincs. " Falun nőtt fel, a főiskola után is falun tanított, először a táj, a falusi ember kötötte le, aztán egyre jobban érdekelte az emberi tartás, az emberek egymáshoz kötődése, közösségi életük. "Az emberben és a dolgokban rejlő végső objektivitást szeretné megfejteni. Persze nem a látványt, nem a felszínt, hanem a forma mögött rejtőző lényeget. " 1975-ben átköltözött Székesfehérvárra, ahol Fejér megye rajztanítási szakfelügyelője lett. A Székesfehérvári Művészek Társaságának vezetőségi tagja. A Dunaújvárostól 1984-ben a Munkásművelődési Központban megrendezett önálló tárlattal köszönt el.
Ha tehetjük, párommal és barátainkkal egy-egy jó koncertre, blues estre szívesen elmegyünk. Szívesen olvasok is, az önéletrajzi, régmúlt időkről szóló könyveket szeretem elsősorban.
Itt tartózkodása idején munkajeleneteket festett a Vasmű életéből, ahol először megijedt, félt a gyár robajától, zúgásától a tüzektől. A kiállítás festményeiről: "impresszionizmusban gyökerező, absztraktba hajló festmények… munkáinak témái: emberek, gépek, vasmű, ember és a világ viszonya, ember és a világ viszonya, tájképek, tájfestészet, színek kavalkádja, de ez nem színharmónia, hanem töredezettség, földaraboltság, nyugtalanító kontrasztok uralják…Érzelmek és gondolatok kivetítése képi síkra. " Az 1980-as években több egyéni kiállítása volt külföldön is. Egy 1968-as beszélgetésben így vall önmagáról, alkotómunkájáról: "Nem valami világot megváltó terveim vannak… csupán nagyon őszinte akarok lenni képeimben…. Az ember és alkotása különös viszonyának megfestése izgat. Azt az embert megfesteni, aki alkotásain, munkáján át teszi boldoggá önmagát… Dolgozni kell, alkotni… ez a legfontosabb, és ha az embernek van tehetsége, akkor jó…" Díjak, kitüntetések: 1968 – SZOT-díj, VTRGY díj, Fejér Megyei Képzőművészek Tárlat díja, Tutajosok című képével 1967 – díj a fegyveres erők országos tárlatán Forrás >>